Barion Pixel

3.1. A múlt feltárása

Ma már élethivatásommá is vált a múlt feltárása.

Na, nem a saját múltamé. Azon régen túljutottam.

Nem sikerült mindent megoldanom. Ezt be kell vallanom, mert nem akarok a mindent tudók szószékéről prédikálni. Igen, vannak elvarratlan szálak, sajgó sebek, kínoznak még talán a halálomig elkísérő lelkiismeret furdalások. Tudom, hogy vannak, de megbékéltem velük.

Sokszor keresnek fel a problémáikkal viaskodó asszonyok, sőt néha egészen fiatal lányok is. Úgy érzik, hogy reménytelenül elrontottak mindent, hisz ott van az a folt…

A folt, a lelkiismeret kísértő foltja. Egyikünknek sötét mélység, másikunknak vádlóan izzó parázs. Figyelmeztető szembesülések önmagunkkal. Viaskodunk velük, s mások szeméből is kiolvasni véljük a saját fejünkre annyiszor ráolvasott vádat.

Újra meg újra elkövetjük a hibát.

Nem akarunk szembesülni, tehát a tudatalattink mindent elnyelő mélységébe söpörjük múltunk viszontlátni nem kívánt részleteit, vagy éppen ellenkezőleg, önkínzó mazochizmusunk rákényszerít, hogy nap nap után visszaidézzük és újraelemezzük. Talán csak az évek borítják rá a jótékony felejtés homályát.