Barion Pixel

3.2. Mit tegyünk tehát? Cselekedjünk a jó orvos mintájára!

1. Tisztítsuk ki a sebet! Távolítsuk el a szennyeződéseket akkor is, ha a fájdalmat elviselhetetlennek érezzük.

2. Kössük be a sebet!

3. Cseréljük a kötést annyiszor, ahányszor a hegedő félben lévő seb igényli.

4. Hagyjuk begyógyulni a sebet! Ne kezelgessük feleslegesen!

5. A begyógyult sebről vegyük le a kötést!

6. Óvatosan ugyan, de próbáljunk úgy élni, mint a sérülés előtt.

Fontos tanács:

A seb kezelésénél legyünk határozottak, gyorsak és célirányosak.

Mindannyian adtunk és kaptunk sebeket. Így van ez ma is, hasonlóképpen lesz ez a jövőben is.

Tudnunk kell tehát, hogy melyek azok az élethelyzetek, melyekben olyan vereséget szenvedtünk, aminek emléke ma is gátol a cselekvésben.

Vegyük számba azokat a családtagjainkat, ismerőseinket, munkatársainkat, akikkel a kapcsolatunk nem mondható harmonikusnak.

Gondoljuk végig: Mennyi időt szánunk naponta a kapcsolatunk elemezgetésére?

Már megint mit mondott?
Biztosan azért támadt ez az ötlete, hogy nekem többletmunkát adjon.
Biztosan én kaptam a legkisebb fizetésemelést…

Észre sem vesszük és időnk jórészében a kettőnk már-már elviselhetetlennek érzett kapcsolatára gondolunk.

Párbeszédeket kreálunk, jól odamondogatunk neki. Részletesen taglaljuk sérelmeinket, hogy végre beláttassuk vele, hogy lám, mégiscsak nekünk van igazunk. Persze csak úgy képzeletben.

Mit érünk el az ilyenfajta győzelemmel?

Még jobban gyűlölünk, az indulataink veszik át a hatalmat a józanész fölött. Cselekedeteinket képzeletünk fantomjai irányítják. Nem vagyunk többé képesek józanul mérlegelni a helyzetünket. Megyünk befelé az alagútba. A választási lehetőségeink teljesen beszűkülnek. A véletlenen múlik, hogy az alagút végén mi vár ránk.