Barion Pixel

3.3. Hogyan változtassuk meg a már-már elviselhetetlennek tűnő kapcsolatot?

Kezdjük önmagunknál! Vizsgáljuk meg saját magatartásunkat!

Vajon nem mi provokáltuk ki túlságosan alázatoskodó vagy éppen pökhendi, rátarti modorunkkal a számunkra nem kellemes bánásmódot?

Talán a bennünk uralkodó feszültségből fakadóan ügyetlenebbnek, butábbnak vagy sokkal kevésbé tehetségesnek mutatjuk magunkat, mint amilyenek valójában vagyunk?

Változtassunk saját magatartásunkon!

Legyünk kedvesebbek vagy éppen határozottabbak.

Merjünk nemet mondani, ha megalapozott véleményünk nem azonos a főnökünkével.

Tudjunk igent mondani, ha korábbi álláspontunk helytelenségéről meggyőződtünk.

Egyszóval magatartásunkkal fejezzük ki, hogy készek vagyunk együttműködni.

Negatív beállítottságunkat változtassuk pozitívra.

Ne elmélkedjünk a múlton.

Egy-egy sikertelen kísérletünket ne akarjuk azonnal igazolni. Lám, én mindent megtettem. Hiába. Ismét világossá vált ország-világ előtt, nem én vagyok az oka.

Ha mégis bebizonyosodik, hogy minden jó szándékú kísérletünk hiábavaló, mert egy hatalommániás sérült személyiséggel van dolgunk, kapcsolatunkat egyszerűsítsük le a legszükségesebbekre.

Vegyük egyszerűen tudomásul a tényeket. Ő ilyen.

Rajtunk áll a választás lehetősége. Továbbállunk. Talán kellemetlen a bizonytalant választani, hosszabb távon azonban mégis boldogabbak leszünk.

Ha nem áll módunkban a szakítás, mert éppen anyósunk a számunkra elviselhetetlen személy, akkor egyszerűen tartsunk magunk elé egy képzeletbeli pajzsot, amely megvéd az oly jól és oly gyakran lődözött nyilaktól. A távozás után pedig ne gondoljunk többé a vele való beszélgetésre. Készüljünk gondolatban egy pozitív élményre.

Csak a pozitív gondolatok menthetnek meg bennünket a sebek feltépésének vágyától. Furcsa lény ugyanis az ember, szeret elmerülni saját fájdalmában.

Szánj időt a gyógyulásra! Érezd a fájdalmadat, de ne ápold a sebed a szükségesnél tovább. Ne feledd, a jelenben élsz, de a jövőre készülsz.