Barion Pixel

7.3. „A rossz lelkiismeret mégiscsak képes érdekessé tenni az életet.”

Kierkegaard írta ezt valahol. Igaza volt. Nagyon is!

Az egyik barátnőm megcsalja a férjét. Már évek óta. Nem mindig ugyanazzal, de mindig rossz lelkiismerettel. Ráadásul a szeretője, szeretői nem jelentenek számára többet a pillanat nyújtotta örömnél. Abbahagyni nem tudja, pedig szüntelenül kínozza a rossz lelkiismeret. Elmesélte, hogy állandóan retteg a lebukástól, az árulkodó nyomokat százszor is ellenőrzi. Szinte betegesen ügyel rá, hogy a legavatottabb szem se tudja felfedezni az öröm maradékát vagy a másra gondoló tekintet elrévedését. Ez a szüntelen önkontroll megfojtja a test örömét is.

Miért teszi? A pszichológusok már bizonyították, hogy nem szenved a szokványos önkínzás betegségében, úgy általában teljesen normális és egészséges.

Miért van egyszerre szüksége a csalásra és a belőle fakadó lelkiismeret-furdalásra? Maga sem tudja. Meglehet, így akarja elűzni a hétköznapok unalmát. Keres egy fergeteges érzést és szenvedélyt. Olyan igazi múlt századi romantikusat. A csak egyszer átélhetőt. A filmeken látottat. S teszi ezt a legszokványosabb irodakapcsolatok rutinjával. Csoda-e hát, hogy unalma nem váltódik meg.

Vagy éppen tudatosan keresi azokat a pillanatokat, amikor látványosan szembesülhet saját lelkiismeretével. Felfedezheti élete párja kiválóságát, miközben elönti a kínzó öngyötrelem, hogy lám milyen esendő is ő, hisz rajta áll, hogy zavartalanul boldogok legyenek.

Ha ezt még a barátnőivel is megoszthatja, akkor az egyszerű hétköznapi kis lelkiismeret-furdalás fenséges fájdalommá nemesül. Keveredve a boldog tudattal, hogy ő sikeresebb mindannyiunknál.

Vigyázat! Csalok! Mindannyian ismerjük a furfangos öreg és a halál történetét. Majd holnap. Holnap elvihetsz, akkor jár le a határidő. Holnap, tehát soha.

Ígéretet teszünk önmagunknak. Holnap másként lesz. Ma még utoljára megengedhetjük magunknak. Persze szenvedünk a gyengeségünktől, de gyorsan fel is oldozzuk magunkat e szenvedés által.

Valósítsd meg az önmagadnak tett ígéretet. Még ma.

Ne holnap, és megszabadulsz a rossz lelkiismereted ébresztette perverz örömtől.

Egész életünkben a jövőt készítjük elő, a holnapra gondolva tesszük a dolgunkat.

Máskor meg éppen az általunk elképzelt holnap okozza mai gyötrelmeinket és szorongásainkat. Eközben átrohanunk a jelenen. Carpe diem, mondták a rómaiak. Élvezd a napot, a pillanat nyújtotta örömöt. Tanulj meg a jelenben élni. Ha az ég kékjét csodálod, ne gondolj arra, hogy lehet, hamarosan beborul.